Az óvodába lépés jelentős változás
az egész család életében, ha a gyerek nem járt bölcsődébe, akkor az első
hosszas elválás, ami nagy lelki megterhelést jelenthet mind a gyermek mind a
szülő számára.
A szülőkben megfogalmazódhatnak
hasonló kérdések:
- Mit csinál majd nélkülem?
- Ismeretlenekre kell bíznom egész napra!
- Hogy telik a napja? Jól érzi majd magát?
- Hogyan fog viselkedni?
- Meg fogják vigasztalni ha szomorú?
- Szomorú vagyok, hogy el kell válnunk
- Hogy fogom kibírni, hogy egész nap nincs velem?
- Nem akarom sírni látni!
- El fog engedni, vagy le kell majd tépni rólam?
Mit jelent ez a gyereknek?
A
gyereknek nem elég hogy a legnagyobb biztonságot jelentő személytől kell
elválnia, teljesen idegen környezettel, idegen személyekkel kell
megismerkednie, új szokás - és szabályrendszerhez kell alkalmazkodnia. Komoly
kihívást jelenhet számára, hogy sok esetben először kell kortársakkal
kapcsolatot kialakítania és beilleszkednie közéjük.
Gyakran tapasztalható, hogy a
beszokási idő alatt a gyerek:
- tiltakozik az óvoda ellen
- sír
- óvónő mellől nem mozdul el
- indulatkitörései vannak
- nem beszél
- nem játszik
- szobatisztaságban visszaesés mutatkozik
- evésproblémák jelentkeznek
- alvásproblémák jelentkeznek
- gyakran megbetegszik
- erősödik benne a testvérféltékenység
Ezek
átmeneti nehézségként sokszor jelentkeznek, nem kell azonnal megijedni, ha
ilyesmit tapasztalunk, a változáshoz való alkalmazkodási feladat természetes
kísérőjelenségei lehetnek. A bizonytalanságban minél több biztos pontot teremt
a környezet, annál inkább megkönnyíti a gyerek feladatát. Ezzel kapcsolatban
szülőként is sokat tehetünk.
Saját
szorongásunkkal is kell foglalkoznunk, ha a gyerek érzi bennünk az aggodalmat,
bizonytalanságot, ő maga is bizonytalanná válik, szorongani fog. Ezért nem
segít, ha együtt sírunk a gyerekkel, vagy még tizenötször visszamegyünk
elbúcsúzni.
Mit tegyünk?
- értsük meg, hogy nehéz neki
- lehessen szomorú
- mondjuk meg, ha elmegyünk, ne osonjunk el észrevétlen, mert ez a szülőbe vetett bizalmát megingatja
- mondjuk meg neki, mikor jövünk érte
- ne búcsúzzunk hosszan
- jelezzük, hogy bízunk benne, hogy jól fogja magát érezni
- beszélgessünk az óvodáról, játsszunk óvodásat
Mikor kérjünk segítséget?
- ha két hónap múlva is gyakran vagy túlzottan intenzív formában tapasztaljuk az említett nehézségeket
Sziráki Szilvia, pszichológus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése