Különóra vagy pluszteher?

Különóra vagy pluszteher?

Az évkezdéssel a gyerekek nem csak az adott tanév feladataival kell, hogy szembe nézzenek, hanem a délutánjaikat is be kell ütemezniük.

A mai gyerekek fejlesztése sok esetben már a bölcsőben elkezdődik. Babaúszás, babajóga, babamasszázs, és fejlesztő játékok garmada várja a gyermekeket és szüleiket. Az iskola elkezdésével a különórák tárháza is megnő, és a szülők csak kapkodják a fejüket, hogy hova is kéne még beíratni az egyébként is túlterhelt gyereket. Mert ugye, a gyermek számára „alapvető”, hogy sportoljon, mert az egészséges, és serkenti a tanulási képességet is. Jó, ha valamilyen művészetben is tehetséges: tanuljon zenélni, rajzolni, táncolni, szavaljon. Fejlessze a gondolkodását járjon sakkozni, és ott vannak még a számítógépes szakkör a korrepetálások, a tantárgyi fakultációk…stb.

A boldog gyermekkor

Az iskolákban gyakran lehet találkozni a két véglettel: a gyerek vagy semmit nem csinál délután a szabadidejében, csak teng-leng, vagy fáradtan a napi több különórája után áll még neki este tanulni a másnapi dolgozatra. Azt ki lehet jelenteni, hogy egyik véglet sem jó a gyermeknek, de hogy hol van az „arany középút”, az minden gyermek esetében eltérő lehet. A gyerekeknek az önértékelésük, önbizalmuk szempontjából fontos, hogy találjanak egy olyan tevékenységet, ahol sikerélményeik vannak, ahol kikapcsolódhatnak, levezethetik a felgyülemlett mozgásigényüket, vagy belső feszültségeiket. Azonban semmi esetre sem szabad ezt a sok-sok csábító különóra ellenére sem túlzásba vinni, hiszen a gyermek terhelhetősége nem egyezik meg a felnőttekével, és minden nap reggel 8-tól délután 4-6-ig nem lehet kötött programokkal lefoglalni. A gyermeknek szüksége van a szabad játékra, az önálló tevékenységekre, arra, hogy semmit se tegyen, hiszen ekkor dolgozza fel a nap során vele történteket, ekkor lazít. kapcsolódik ki igazán.

„Ha a testvéreinek jó volt, akkor neki is jó lesz…”

Sokszor áll értetlenül a szülő azelőtt a jelenség előtt, ha a legjobb szándékkal az eddig jól bevált, az idősebb testvérek által kipróbált különórára íratják be a család kisebb tagjait, és számukra nem ugyanazt a hatást váltja ki. Egy családon belül is sokszor érvényesül az, hogy a testvéreknek nagyon eltérő az érdeklődési körük, a terhelhetőségük, a tehetségük. Akkor is érdemes lehet eltérő különórát találni a kisebb testvérnek, ha a testvérek között túl nagy a rivalizáció, ha a kicsi állandóan a nagyhoz méri magát, és örökké elégedetlen a saját képességeivel. 

„Most már végigjárja a tanfolyamot, ha elkezdte, legalább így kötelességet tanul”

Nem mindegy, hogy a külön foglakozáson a gyermek milyen szándékkal vesz részt: azért hogy kikapcsolódjon, feltöltődjön, vagyis hobbit választ, vagy valamilyen plusztudást sajátít el. Az utóbbi esetben azért kezdhet ellenállni a gyermek tanfolyamra járás miatt, mert például komoly erőfeszítést jelenthet neki a részvétel, nem éri sikerélmény vagy nem köti le az érdeklődését. Ebben az esetben érdemes végiggondolni, hogy mire és miért is kötelezzük a gyermekünket.

Hobbi és a büntetés

Szintén gyakori, hogy a szülők büntetésképpen, mivel úgy gondolják, a gyerekükre már nem lehet semmilyen módon hatni, elveszik azt a szabadidős tevékenységet, ami a gyermek számára a sikerélményt biztosítja, vagy sokszor az egyetlen örömforrása. Mielőtt erre a döntésre szánnánk el magunkat, érdemes végiggondolni, hogy ez milyen következményekkel járhat, mert sokszor nemhogy a kívánt eredményt nem hozza meg, hanem még nagyobb károkat is okozhat. Ez különösen igaz lehet azoknál a gyerekeknél, akiknek tanulási nehézségeik vannak, és sokszor a hobbijuk jelenti számukra az egyetlen kitűnési lehetőséget.

Kiss Nóra, gyermekpszichológus