Egy hét van még a nyári szünetből, már lehet, hogy régen beszereztük az iskolatáskát, lehet, hogy ez még hátravan, az előkészületekben az utolsó simítások zajlanak éppen. Vagy mégsem? Nemcsak a gyereket, magunkat szoktatjuk az iskola gondolatához. Kiváltképp akkor meghatározó ez a korszakváltás, ha első gyerekünk megy iskolába. Talán a saját gyerekkori élményeink is felbukkannak.
Odafigyelő szülőként sok mindennel segíthetünk,
hogy a leendő elsősök számára az iskolára hangolódás gördülékenyebben
történjen!
Hogyan is?
Ismerkedjünk az iskolával
A gyermeknek nagy biztonságérzetet adhat, ha tudja, azt hogy „hol, kivel és
mi fog rá várni.” Ismerjük meg együtt az iskola épületét! Érdemes már nyáron is
egyszer-kétszer elsétálni a leendő iskolához. A tanítónőkkel való ismerkedés terepe
pedig, az iskolákban sok helyen tartott hívogató foglalkozások lehetnek.
Vásároljuk meg együtt a tanszereket! Engedjük, hogy a gyerek válassza ki,
milyen iskolatáskát, füzetborítót szeretne.
Lelkesedjünk együtt az iskoláért
A nagycsoportos óvodások általában örömmel készülődnek arra, hogy hamarosan
iskolások lesznek. Szülőként hiba elrontani ezt a lelkesedést olyasféle
fenyegetésekkel, mint például: „Biztosan nem fogsz ennyit rosszalkodni, mert az
iskola majd megnevel!” Ezzel inkább szorongást építhetünk ki a gyerekünkben,
ahelyett, hogy a ráhangolódását segítenénk. Törekedjünk inkább arra, hogy a
pozitív hozzáállást erősítsük: meséljünk a saját, vidám iskolai emlékeinkről!
Változik a napirend
Amennyiben a nyári időszakban kicsit lazább volt gyermekünk napirendje,
érdemes strukturálttá tenni az utolsó hetekben, hogy a váltás könnyebben
menjen. Fontos, hogy a gyermekünk számára minimum 8 óra alvás biztosítva
legyen. Adhatunk a gyermekünknek, néhány érdekes feladatot, pl. színezést,
amelynek célja a feladattudat kialakítása, és a gyermek koncentrációs idejének
növelése. Ezek a készségek fontosak, hogy a gyermek majd az iskolai 45 perces
órákat is sikerrel vegye.
A gyermek az iskolában nem csak teljesít
Mi felnőttek hajlamosak vagyunk egy idő után ezzel a kérdéssel fordulni a
gyerekhez: „Na, mi volt az iskolában? Kaptál piros/fekete pontot? Volt
dolgozat?" És arra, hogy valójában mi történt a gyerekkel, hogyan élte meg a
napját már kevesebb kérdés, figyelem jut. Gondoljunk bele, nekünk hogyan esne,
ha csak ezeket a kérdéseket kapnánk: "Eredményesen dolgoztál ma? Mennyi profitot
termeltél?"
Megkérdezhetjük tőle, hogy történt-e vele ma valami jó dolog, kivel
beszélgetett, játszott aznap, volt-e valaki, aki kedves volt hozzá, történt-e
valami olyan, ami nem tetszett neki.
A játék és a mese
Nagyon fontos, hogy mind a játék, mind a mese megmaradjon a kisiskolás korú
gyermekek életében. A szabad levegőn töltött játéktevékenység, mozgás az
idegrendszeri érettséget segítik, ezáltal serkentik majd a tanulást is. Alkalmas lehet erre egy közös biciklizés vagy
kirándulás is. A nap végén a felhalmozott élmények feldolgozásában, és a
gyermek lecsendesítésben a szülő által olvasott esti mese tud segíteni.
Kiss Nóra, pszichológus
