Elkezdődött az iskola

A leendő elsősök az iskola küszöbének átlépésével egy teljesen új élethelyzetbe kerülnek. Mit jelent ez a gyermek és a család számára? Várakozással, bizonytalansággal teli időszak ez, sok kérdés és aggodalom is megfogalmazódik.

A gyerekben:

• Tényleg csak a szünetben szabad játszani?Mennyit kell a helyemen ülni!
• Mennyi új gyerek… lesznek barátaim?
• Ki fog megvigasztalni, ha szomorú leszek?
• Oda kell figyelnem a tanítónénire.
• Mindig meg kell várnom azt, hogy a tanítónéni felszólítson, pedig annyi mindent mondanék!
• Még házi feladatot is kell csinálnom!
• Én leszek a legkisebb az iskolában?
• Kapok-e majd piros pontot? Fekete pontot is kaphatok ha, valamit nem jól csinálok?

A szülőben:

• El sem hiszem, hogy már iskolás a gyerekem!
• Nem lesz könnyű reggelente időre elkészülni, hogy fogunk 8-ra beérni?
• Hogy fog viselkedni? Elégedett lesz vele a tanítónő?
• Remélem nem fog sokat verekedni!
• Vajon meg tudja majd védeni magát?
• Lesznek barátai?
• Bárcsak ő lenne a legokosabb az osztályban!
• Remélem, nem adja föl rögtön, ha nem sikerül neki valami elsőre!
• Csak nehogy már az első héten feketepontot hozzon!
• Hogy fog a cuccaira vigyázni, ha ilyen szétszórt?

Alkalmazkodni egy új helyzethez, az élet velejárója, természetes dolog, hogy nehézségekkel jár. Fontos, hogy bennünk se alakuljon ki túl nagy elvárás a gyermekünkkel kapcsolatban. Adjunk magunknak és a gyermekünknek is elég időt arra, hogy megszokjuk az iskolát.

Egy idő elteltével, amikor a gyermek már jól tud majd tájékozódni az új környezetében, világossá válnak az elvárások vele szemben, megismeri a tanítónőt és a többi gyereket, sikerélményei lesznek, a kezdeti felfokozottság és bizonytalanság csillapodik, jó esetben a gyermek örömét leli a tanulásban, szívesen megy iskolába.

Ezt a folyamatot megkönnyíthetjük a gyermek számára azzal, ha mi magunk is érdeklődéssel és örömmel nézünk elébe a következő iskolás napnak. Sokat beszélgetünk vele, biztosítjuk róla, hogy ott vagyunk mellette nehéz helyzetekben is.

Hogyan is?

• Értsük meg, hogy nehéz neki
• Legyünk türelmesek hozzá, és jelezzük, hogy nem baj, ha nem megy minden elsőre
• Jelezzük, hogy bízunk benne, hogy jól fogja magát érezni, megtalálja a helyét az osztályban –    bátorítsuk, ahelyett, hogy kritizálnánk
• Ne búcsúzzunk hosszan, engedjük el az iskola kapujában
• Beszélgessünk az iskoláról, játsszunk iskolásat
• Meséljünk saját iskolai élményeinkről

Mikor kérjünk segítséget?

• Ha 3-4 hónap után sem tud beilleszkedni a közösségbe, vagy túl sok konfliktusa van. Ha nem tudja  tartani a tanulási tempót az osztálytársaival (pl. ha túl sok gondot okoz neki a tanulás, nyűg a házi feladat, mindig a társaihoz hasonlítgatja magát, azt mondogatja, hogy nem elég jó, hogy ő ezt nem tudja)
• Ha a szorongás jeleit tapasztaljuk (körömrágás, hasfájásra/fejfájásra panaszkodás, dadogás, bepisilés, alvásproblémák…stb.) még 3-4 hónap múlva is. Vagy a tünetek már az iskolakezdés elején is túl erősen jelentkeznek.

Kiss Nóra, pszichológus